(1910-1946)
Újságíró, külügyminiszter. Bp.-en jogi doktorrá avatták s közigazgatási szakvizsgát tett. Vidéken szolgabíró, majd a Pesti Hírlap külső munkatársa (1933). Ezután jobboldali lapok cikkírója. 1939-ben csatlakozott a nyilas mozgalomhoz, 1941. szept.-től Szálasi Ferenc megbízásából a Nyilaskeresztes Párt külügyi vezetője. A német megszállás után (1944. márc. 19.) többször tárgyalt a náci megbízottakkal a nyilas hatalomátvételről. Tájékoztatta a németeket a koronatanács elhatározásáról, hogy fegyverszünetet kér a szövetségesektől (1944. szept. 11.). A nyilas hatalomátvétel után külügyminiszter (1944. okt. 16. – 1945. márc. 27.) Decemberben Szálasival Hitlernél járt; ő rendelte el a külügyminisztérium Ny-ra telepítését. Az amerikaiak elfogták és kiadták (1945. okt. 3.). A háborús főbűnösök perében a népbíróság kötél általi halálra ítélte, kivégezték.
